Jorge Semprún citáty

Jorge Semprún foto

1   0

Jorge Semprún

Datum narození: 10. prosinec 1923
Datum úmrtí: 7. červen 2011

Jorge Semprún byl španělský exilový spisovatel, scenárista, posléze politik, píšící od svého odchodu do Francie převážně francouzsky, lauerát několika literárních ocenění.


„Když jsem se vrátil z koncentráku a chtěl jsem psát, měl jsem velmi silný pocit, že psaní, které by mě udržovalo u vzpomínek na smrt, by mě nutně dovedlo k sebevraždě. Bylo třeba si zvolit: psaní, nebo život. Žít nejprve předpokládalo na určitou dobu zapomenout. Bylo to zapomnění odhodlané, dobrovolné, do jisté míry terapeutické.“

„Il y a cet entassement des corps dans le wagon cette lancinante douleur dans le genou droit. Les jours les nuits. Je fais un effort et j'essaye de compter les jours de compter les nuits. Ca m'aidera peut-être à y voir clair. Quatre jours cinq nuits. Mais j'ai dû mal compter ou alors il y a des jours qui se sont changés en nuits. J'ai des nuits en trop des nuits à revendre.“ The Long Voyage


„I'm in prison because I'm a free man, because I found it necessary to exercise my freedom, because I accepted this necessity.“ The Long Voyage

„For death is personal only for the person itself, that is to the extent it is accepted, embraced, it can be personal for him, and for only.“ The Long Voyage

„Ich hatte mit aller Macht meines schnell zirkulierenden Blutes gespürt, dass mein Tod diesen Baum nicht seiner strahlenden Schönheit berauben würde, dass er die Welt nur meines Blickes berauben würde. (I had felt with the might of my fast circulating blood that my death would not rob this tree of its irradiant beauty, it would only rob the world of my gaze.)“ Was für ein schöner Sonntag!

„Ce qui pèse le plus dans ta vie, ce sont certains êtres que tu as connus. Les livres, la musique, c'est différent. Pour enrichissants qu'ils soient, ils ne sont jamais que des moyens d'accéder aux êtres.“ Le grand voyage

„Egyébként is nyilvánvaló, hogy az embernek csak olyan kérdésekkel érdemes foglalkoznia, amelyeket meg tud oldani.“ The Long Voyage

„Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa. Hosszú korszakai voltak életemnek, amikor nem hallgathattam az erdőt. Megállok és hallgatom. Ez a tompa, bénító öröm abból a bizonyosságból fakad, hogy ittlétem tökéletesen esetleges, hogy alapvetően felesleges vagyok. Nem vagyok szükséges a zsongó erdő létéhez, ebben rejlik tompa örömöm forrása.“ The Long Voyage


„Csöndben iszunk, a bajtársak éppen azt emlegetik, hogy milyen pokolian éheztünk. De csakugyan éheztünk-e? Ez a ma esti vacsora, ez az egyetlen vacsora elegendő volt hozzá, hogy eltöröljön kétévnyi iszonyú éhezést. Nem tudom már a maga valóságában felfogni azt a gyötrő éhséget. Fogalom már csak, elvont eszme. Pedig ezer és ezer ember halt meg körülöttem ennek az elvont fogalomnak következtében. Meg vagyok elégedve a testemmel, remek gépezet, mondom magamnak. Egyetlen vacsora elegendő volt, hogy eltörölje, kiűzze belőle ezt a mostantól fogva feleslegessé vált, mostantól fogva elvont dolgot, az éhséget, amibe pedig mindnyájan belehalhattunk volna.“ The Long Voyage

„Hány óra lehet? – kérdezi mögöttünk egy hang.
Senki sem felel, minthogy senki sem tudja, hogy hány óra lehet. Egyszerűen éjszaka van. Éjszaka, melynek nem látni a végét. Egyébként most nincs is vége az éjszakának, csakugyan örökkévaló, örökre megtelepedett vég nélküli éjszaka-lényében. Még ha meg is őrizhettük volna az óránkat, ha az SS-ek nem is vették volna el az összes órát, ha látnánk is, hogy hány óra van, akkor is – tűnődöm – volna-e konkrét jelentése az időnek? Talán csak elvont utalás volna a külvilágra, ahol valóságosan múlik az idő, ahol megvan önnön sűrűsége, tartalma. De a mi számunkra ez az éjszaka süket árny a vagonban, éjszaka, mely elszakadt mindentől, ami nem éjszaka.“
The Long Voyage

„Nem volt szükség a táborokra, hogy megtudjuk: az ember egyaránt képes a legjobbra és a legrosszabbra.“ The Long Voyage

„Embereknek van a legnagyobb súlya az életedben, embereknek, akiket ismertél. Ezen az éjszakán egyszer s mindenkorra megértettem ezt. Hagytam, hogy elröppenjenek a könnyű emlékek, amelyek kellemesek ugyan, de hozzám kötődnek csak. A guadarramai fenyőerdő. Az Ulm utcai napsugár. Csupa könnyű dolog, illanó, de teljes boldogsággal gazdag. Jól mondtam: teljes boldogsággal. De aminek legnagyobb súlya van életedben, az néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez.“ The Long Voyage


„Nem tudtam aludni; holnap újrakezdődik az élet, és én mit sem tudok az életről. Vagyis arról az életről, amely újrakezdődik. Alighogy véget ért gyermekkorom háborúja, már itt is volt a kamaszkoré, csak egy pillanatra pihenhettem meg a könyvhelyek között. Biztosan mozogtam a könyvek és az elméletek világában. De az éttermekben a pincérek nem vettek észre, hogy intek nekik; az áruházakban, úgy látszik, láthatatlanná váltam, az elárusítók nem vették tudomásul jelenlétemet. S a telefonok sem engedelmeskedtek, mindig téves volt a kapcsolás. A lányok vagy elérhetetlenül kék tekintettel néztek el fölöttem, vagy olyan könnyűnek bizonyultak, hogy gépies volt az egész, érdektelen. Holnap újrakezdődik az élet, s én mit sem tudok erről az életről.“ The Long Voyage

„De hát én írom ezt a történetet, s úgy írom, ahogy kedvem tartja.“ The Long Voyage

Podobní autoři

Citát se vám libí,
sdílejte ho s přáteli na .