Jorge Semprún citáty
1 0
Jorge Semprún
Datum narození:10. prosinec 1923
Datum úmrtí:7. červen 2011
Citáty Jorge Semprún
„Hány óra lehet? – kérdezi mögöttünk egy hang.
Senki sem felel, minthogy senki sem tudja, hogy hány óra lehet. Egyszerűen éjszaka van. Éjszaka, melynek nem látni a végét. Egyébként most nincs is vége az éjszakának, csakugyan örökkévaló, örökre megtelepedett vég nélküli éjszaka-lényében. Még ha meg is őrizhettük volna az óránkat, ha az SS-ek nem is vették volna el az összes órát, ha látnánk is, hogy hány óra van, akkor is – tűnődöm – volna-e konkrét jelentése az időnek? Talán csak elvont utalás volna a külvilágra, ahol valóságosan múlik az idő, ahol megvan önnön sűrűsége, tartalma. De a mi számunkra ez az éjszaka süket árny a vagonban, éjszaka, mely elszakadt mindentől, ami nem éjszaka.“
— Jorge Semprún
The Long Voyage
„Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa. Hosszú korszakai voltak életemnek, amikor nem hallgathattam az erdőt. Megállok és hallgatom. Ez a tompa, bénító öröm abból a bizonyosságból fakad, hogy ittlétem tökéletesen esetleges, hogy alapvetően felesleges vagyok. Nem vagyok szükséges a zsongó erdő létéhez, ebben rejlik tompa örömöm forrása.“
— Jorge Semprún
The Long Voyage
„Nem tudtam aludni; holnap újrakezdődik az élet, és én mit sem tudok az életről. Vagyis arról az életről, amely újrakezdődik. Alighogy véget ért gyermekkorom háborúja, már itt is volt a kamaszkoré, csak egy pillanatra pihenhettem meg a könyvhelyek között. Biztosan mozogtam a könyvek és az elméletek világában. De az éttermekben a pincérek nem vettek észre, hogy intek nekik; az áruházakban, úgy látszik, láthatatlanná váltam, az elárusítók nem vették tudomásul jelenlétemet. S a telefonok sem engedelmeskedtek, mindig téves volt a kapcsolás. A lányok vagy elérhetetlenül kék tekintettel néztek el fölöttem, vagy olyan könnyűnek bizonyultak, hogy gépies volt az egész, érdektelen. Holnap újrakezdődik az élet, s én mit sem tudok erről az életről.“
— Jorge Semprún
The Long Voyage
„Embereknek van a legnagyobb súlya az életedben, embereknek, akiket ismertél. Ezen az éjszakán egyszer s mindenkorra megértettem ezt. Hagytam, hogy elröppenjenek a könnyű emlékek, amelyek kellemesek ugyan, de hozzám kötődnek csak. A guadarramai fenyőerdő. Az Ulm utcai napsugár. Csupa könnyű dolog, illanó, de teljes boldogsággal gazdag. Jól mondtam: teljes boldogsággal. De aminek legnagyobb súlya van életedben, az néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez.“
— Jorge Semprún
The Long Voyage
„Csöndben iszunk, a bajtársak éppen azt emlegetik, hogy milyen pokolian éheztünk. De csakugyan éheztünk-e? Ez a ma esti vacsora, ez az egyetlen vacsora elegendő volt hozzá, hogy eltöröljön kétévnyi iszonyú éhezést. Nem tudom már a maga valóságában felfogni azt a gyötrő éhséget. Fogalom már csak, elvont eszme. Pedig ezer és ezer ember halt meg körülöttem ennek az elvont fogalomnak következtében. Meg vagyok elégedve a testemmel, remek gépezet, mondom magamnak. Egyetlen vacsora elegendő volt, hogy eltörölje, kiűzze belőle ezt a mostantól fogva feleslegessé vált, mostantól fogva elvont dolgot, az éhséget, amibe pedig mindnyájan belehalhattunk volna.“
— Jorge Semprún
The Long Voyage
